A város

Komárom Magyarország észak-nyugati részén, a Duna jobb partján elhelyezkedő, mintegy húszezer lakosú város. Távolsága az M1-es autópályán haladva Budapesttől 90 km, a nyugati határtól pedig 120 km. A szlovákiai Észak-Komárommal közúti és vasúti híd köti össze. A város múltja az ókorba tekint vissza, i.u. 1. századtól Brigetio néven a Római Birodalom védvonalának részét képező legio I Adiutrix nevű katonai tábor és település létesült itt. Később, a 19. században épült itt fel az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszere, mely máig megmaradt, s amely az év folyamán állandó és időszakos kiállításoknak, színdaraboknak, zenei programoknak, fesztiváloknak ad otthont. A város érdekessége, hogy északi és déli része két különböző ország területén fekszik, mégis egy kellemes sétával elérhető a másik oldal, hiszen csupán a Duna és a rajta átívelő Erzsébet híd választja el a két városrészt. Észak- és Dél-Komárom élete gazdasági és kulturális szempontból is szervesen összefonódik.

A Hét Vezér Apartmanhotelből indulva, a közeli Jókai liget ősfái alatt elhaladva néhány perc alatt elérhető a városközpont, ahonnan a hídon keresztül a Duna északi oldalára átérve rögtön a történelmi belvárosba csöppenünk, melynek sétálóutcáján kávézók, éttermek kényeztetik az arra járókat. A sétálóutca a patinás Klapka térbe, valamint az innen nyíló, és a különféle európai építészeti stílusokat felvonultató Európa udvarba torkollik.

Az erődrendszer

A Duna mindkét oldalán elterülő erődrendszer egyes elemeinek elődjei már a római időkben kiépültek, végleges formájukat azonban a 18-19. században nyerték el, fontos védvonalat képezve a Dunántúl északi felén. Az erődöknek meghatározó szerepe volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Klapka György vezetésével az utolsó pillanatig tartották a várost a császári csapatokkal szemben. A erődrendszer ma turisztikai és kulturális szempontból meghatározó szereppel bír. A magyar és a szlovák kulturális minisztériumok közös pályázatának eredményeként a "Világörökség része" címre kandidál. Az erődrendszer legnagyobb és egyben legutoljára felépült eleme a Monostori Erőd, mely Közép-Európa legnagyobb újkori erõdje. 1850 és 1871 között épült a Bécset védõ komáromi erõdrendszer egyik utolsó elemeként.

Korának legfejlettebb haditechnikai elvei alapján a legigényesebb építési technikával készült: ma is lenyûgözõ a gondosan faragott kövekbõl épített várfalak és bástyák, földsáncok, földalatti kazamaták szövevényes hálózata. A hatalmas körbezárt udvar körül, közel 30 ezer m² fedett terület biztosította a több ezernyi katona ellátását, kiképzését, gyógyítását. Az Erõd egy évszázadon át a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta, bár a harci események szerencsére elkerülték.

Az elmúlt évtizedekben a szovjet csapatok használták. Távozásuk alkalmával fegyverraktárukat is felszámolták, ezzel az Erõd katonai szerepe végleg megszûnt. A korábban rejtõzködõ, klasszicista stílusú hadtörténeti mûemléket ma már a nagyközönség is látogathatja. A látogatókat kisebb múzeumi bemutató és szakszerű vezetés várja. Egyedülálló izgalmas "kirándulásokra" nyílik lehetõség a 70 hektáros területen. Különleges élmény felfedezni a félhomályos végeláthatatlan teremsorokat és a zegzugos folyosókat, a bonyolult rendszerben kialakított lõrésekkel és ágyúállásokkal tagolt bástyákat, a regimentet ellátó pékséget, a falra festett oktatótáblákat és feliratokat, a huszárlovak egykori istállóit, vagy akár a Dunapart ártéri erdejét.